Nem sok dolog történt velem a legutóbbi bejegyzés óta, de az ígéret szép szó… legyen hát hetente új a nap alatt…

 Talán a legfontosabb –egyben ez is foglalta le a gondolataimat a héten -, hogy a szoba eddigi lakóiból csak én maradtam. Az ünnepekkor menetrend szerint mindenki hazatért vissza azonban már eggyel kevesebben tértünk. Két hölgy lakótárssal kezdődött a június számomra. Az egyikük, Anita, úgy érezte, hogy már így is többet volt itt, mint szeretett volna. Kedves lakótárs volt, sőt, annál azért több. Remélem boldogul otthon. A szó szoros értelmében.

 Tényleg… ti szoktatok gondolkozni a magyar szavak-kifejezések hétköznapi és az amúgy eredeti (a szó szoros értelmében vett), keletkezéskori jelentésén? Lehet, hogy csak nekem van ez a „hülye” szokásom, de rendszeresen csinálom, hogy ilyenekre figyelve hallgatok egy beszélgetést, rádiót, tv-t…

 Ez most a boldogul szóról jutott eszembe. Még régen, talán az elsők között volt ez a szó, amin elgondolkodtam. Mindig, amikor megkérdezték: hogy boldogulsz? Vagy: és, boldogulsz? – Elgondolkodtam a válaszon. Persze kaptam is egy pár furcsa nézést cserébe. De most komolyan … Nem csak arra válaszolok ilyenkor, hogy sikerült-e megírnom egy dolgozatot, hogy beilleszkedtem-e egy kollégiumba, hogy haladok-e a főiskolai vizsgákkal, felvettek-e egy munkahelyre, stb. …  Egyben arra is, hogy BOLDOGulok-e? Hogy BOLDOGabb lettem- vagy leszek-e? Biztos vagyok benne, hogy eredetileg így értették, amikor azt kérdezték: És, hogyan boldogulsz? No mindegy, csak eszembe jutott. Lehet, hogy túl sok időm van ilyeneken gondolkodni. Mindenesetre húsz év után már nem kezdek el leszokni róla. Tényleg!!! Erről a hatéves korról jut eszembe, hogy az első a SZÍVESEN szó volt. Rendesen küzdöttem vele, hogy megértsem: miért pont SZÍV-esen. De ezzel már nem szívesen untatnék senkit, menjük tovább…

 Szóval január elején a Bagdán család és én tértünk csak vissza a Barnersbury házba. Legfőképp Dávid biciklis edzései miatt, a hét elején ők is elköltöztek. Ők is hiányozni fognak. Velük viszont sokkal nagyobb esélyem van akár sűrűn találkozni, mint Anitával. A feladat innen viszont adott volt, ha nem akarok a szobáért egyedül £140-ot fizetni hetente. Vagy találok lakótársakat mellém, vagy keresek egyet az itteni ismerőseim, barátaim közül, aki hasonló gondokkal küzd, és oda költözöm. Közben kiderült, hogy kapok két, új, fiú szobatársat, most érkeznek Magyarországról. Ebből viszont én már nem kérek, így gondoltam, jöhet a második verzió. Ahogyan az lenni szokott, jelenleg egy harmadik irányba terelődik a dolog. Az augusztusi bejegyzésben már szereplő Laci – tanár – barátom ugyanis el is akar költözni az eddigi helyéről. Így hát most úgy néz ki, hogy mindketten új helyre költözünk. Persze túl egyszerű lenne az élet, ha nem lenne egy negyedik lehetőség a képben. Mégpedig az, hogy költözzön Laci hozzám a Barnersbury házba és a két új srácot pedig költözzön a már lefoglalózott szobába. Végül is nekik úgyis mindegy, hogy milyen új helyre költöznek idekint. És tegyük hozzá, hogy a ház lakóinak – velem együtt – is ez a megoldás tetszene leginkább. Majd meglássuk!  – a vak is ezt mondta…

 A melóm még mindig ugyanaz. Nyomda. Nem tudom, hogy megneveztem-e már? A híres neves MBA-Group. Remélem, februárban már el tudom hagyni egy jobban fizető IT-s munkáért. Erről jut eszembe. Balázs, ha gondolod, február végén, amikor jössz, megpróbálhatlak beajánlani ide. Lehet, hogy addigra már nem is magam mellé, hanem a helyemre. Persze csak ha nem tudsz majd jobbat…

 És a végére még egy kicsi a BOLDOGUL-ból. Ezt találtam a szinonimaszótárban. Csak, hogy lássam, nem biztos, hogy az én értelmezésem a helyes.

BOLDOGUL:

• előbbre jut
• érvényesül
• halad
  
• visz valamire
• győz
  

Mára ennyit! Szép napot!