Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nos! :)

  Kezdem azzal, hogy hova tűntem eddig. Hát bizony volt munka elég meg miegymás. Az utóbbi két hétben, talán pont az utolsó bejegyzés óta nem is volt szabadnapom. Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal csak a gálya volt, de mégis, minden nap ötkor keltem. Aztán délig, egy óráig a szokásos mókuskerék. Erről jut eszembe. Ezen a héten hétfőn új helyre kerültem. Mégpedig egy Crown Plaza nevű helyre. Azon belül is egy Library nevü kis részre. A dizájn is egy nyugis kis könyvekkel díszített reggeliző helyhez illő. Ez azért más hely, mint a Tara Hotel volt. Ehhez képest az csak egy „balatoni” turista-kiszolgáló „gyár” volt. Itt csak ketten vagyunk pincérek, viszont összesen hat asztalra. Sokkal nyugisabb a hely. Nyugisabb, tízszer szebb, drágább is. Itt a hangsúly inkább azon van, hogy minden evőeszköz csillogjon, minden asztalon ugyanolyan szögben álljon, még a pohár alatti papíralátét is. És a vendégek is sokkal ráérősebben reggeliznek, van idő mindenre, nincs az a teli tálcákkal való rohanás. Viszont ha valahol, akkor itt rákényszerültem az angol nyelv sokkal gyakoribb használatára. Nincs magyar munkatárs ( négyen vagyunk itt ) és a vendégekkel is nyájaskodni kell érkezésükkor. Igaz, hogy ezen a héten szépen ki is osztottak kb. £25 borravalót fáradozásaimért. Tényleg nagyon szép hely. Itt egy-két kép is róla. Sajnos belül nem nagyon csinálhattam.

 Amellett, hogy ez rendszeres, napi munkának tekinthető, mégis kevés. Így, hogy hétből hét napot dolgoztam, így is csak 35 órám gyűlt volna össze. Ez talán a reggeliztetés hátránya, hogy legjobb esetben is csak napi öt óra. Ezért hát voltam egy-két banquetingen/partyn is. Ezek igaz, hogy hosszabbak és az éjszakába is nyúlhatnak (és másnap reggel ott a reggeliztetés ugye), viszont sokkal könnyebb munkák. Legutóbb például borpincér voltam egy nagyobb fogadáson az Ibis Hotelben. Ez csak annyiból állt, hogy eleinte fehérborral, majd később vörössel a kezemben köröztem és gyorsan légtelenítettem az üres poharakat. És még a zene is jó volt. Szóval a lényeg, hogy ha max. két ilyet bevállalok hetente a reggeliztetések mellé, akkor már nem rossz a kereset.

 Persze ettől még mindig írhattam volna gyakrabban a blogba, de van mééég! Időm maradék részét is kitöltöttem. Mégpedig megkerestem egy két nyelviskolát.  Hát nem olcsók! Akkor? Drágák? Ó, igen. Igaz, itteni fizetéssel mérve nem annyira. A lényeg, hogy egy heti keresetből lehet egy pár hónapot járni. Persze nem lennék Richárd, ha nem egy ingyeneset kerestem volna. És találtam! :) Ez pedig az Oxford House College!

 Már többektől is hallottam róla, csak a nevét nem tudtam. Itt a lényeg az, hogy olyanok tanítják neked az angolt, akik maguk is angoltanárok lesznek. Lényegében olyan, mint egy gyakorlógimnázium nálunk. Cserébe nem kerül pénzbe. Sőt amelyik csoportba én járok, ott vagyunk összesen négyen és van ránk öt tanár. Úgyhogy mondhatjuk, hogy hatékony és semmivel sem rosszabb, mint a fizetős kurzusok. Ide, level 2-re, minden hétköznap járok 15:30-tól 17:10-ig, kivéve, amikor esti munka is van. És van egy level 3-as kurzus is hétfőn és szerdán 18:30-tól 20:00-ig.

  Így, hogy van mit csinálni egész nap, át kellett térnem a metrozásra. Nem olcsó, de a borravalóból pont kijött. Csináltam pár képet is a korán reggel még szinte üres Holloway Road-i állomásról.

Igen, nem kevés óra, de szeretnék minél hamarabb magasabbra lépni a minimálbéres állásoknál. Mondjuk mellesleg itt az adót is levonva £750 - £760. Ha ebből a havi megélhetésre jutó dolgokat is levonjuk még mindig £400 - £450 marad. Ez még baráti árfolyamon is kb. 160.000 Ft,-. Otthon nem is keresnék ennyit, itt meg félrerakható. Hát ennyit arról, hogy hol drágább az élet.

 No de hol voltam még? Hát a British Múzeumban. Júúúj de nagyon jó volt. Hatalmas és gyönyörű. Két órát voltunk bent, de így is csak egy részét jártuk be. Engem persze az egyiptomi részleg érdekelt a legjobban. Fotókat most csak ilyen neten is megnézhető, „hivatalosakat” tudnék betenni mivel a gépet még nem kaptam meg, amivel fényképeztem. De ígérem, mihamarabb pótolom.

 Ja és lássuk végre Katuskát! Egyébként a fejlemény annyi vele, hogy semmi. :( Mivel már nem ott dolgozom, délután és este meg angolon vagyok, vagy szintén dolgozom. Így nem is találkozunk. Persze azért nem adom ilyen könnyen. Ha lehet, még próbálkozom. Vagy még jobb! Elhívom az ingyenes angolkurzusomra… ez is csak most jut eszembe… :o

 És még valami a végére. Bár ez inkább személyes mégis írom, ha már eszembe jutott. Minden kedves embernek, aki a Californiai Terminátor, kormányzó keresztnevét viseli, azaz, Arnold, annak boldog névnapot kívánok holnapra! És Api! Neked meg nagyon boldog szülinapot! Vasárnap vagy hétfőn telefonálok is, de ezt csak itt tudom megmutatni!

 Nálam már majdnem kettőt ütött az óra, így most térnék inkább nyugovóra!