Már a repülõút sem volt eseménytelen. Lassan hozzá kell szoknom, hogy semmi sem történik úgy, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Az indulási dátum kiválasztásához is érzék kell. Úgy esett, hogy pont akkor érkeztem fõvárosi rokonaimhoz, amikor ott egy arany lagzi elõkészületei zajlottak. "Sajnos" minden készülõ kaját végig kellett kóstolni, kizárólag minõség-ellenõrzési célból. Júúúj de finom ételek voltak. Na így indultam másnap (szombat) reggel is a reptérre. Volt, ami csak reggelre hûlt fogyasztható hõmérsékletûre…

 Nos tehát, 2007.05.19., szombat reggel 10:30-kor el is indult velem az EasyJet légitársaság egyik gépe Ferihegy 1-rõl, London irányába. Még mielõtt felszálltunk volna, hát bizony nem akárki mellé kerültem. Nem más mellett ültem, mint a „magyar Máté Péter” mellett. Igen, igen! Gáspár László, magyar popkultúránk méltán ismertté vált alakjáról van szó. Meglepett, hogy még visszahúzódóbbnak mutatkozott, mint eddigi tv-s szereplésein. Gondolom, ez az idegenek felé szól. Persze nem úszta meg, miután kétszer ki kellett segíteni a stewardessel való kommunikációban, beszélgetnie kellett egy kicsit velem. :) Sokat azért nem faggattam. A „nyaralás lesz?” kérdésre is csak annyit mondott, hogy „olyasmi”. Na, mindegy –gondoltam-, és inkább másról társalogtunk. Bizonyítandó eme kis novellát, be is illesztek egy észrevétlenül, a telefonommal elkapott pillanatot.

  Íme:


Aztán dél körül meg is érkeztünk London Luton légikikötõjébe. Sok szerencsét kívántunk
egymásnak és „viszlát”.

  A reptéren unokatestvérem, Gábor várt reám. A barátnõjével, Mónival, már két éve élnek és dolgoznak Londonban. Du. kettõ óra körül értünk a délen lévõ lakásukhoz, ami a hármas zónában, a Gipsy Hillen van. Jó kis lakás, jó közlekedéssel. Közel a helyi busz- és a vonatállomás is.

  Kezdeti segítségként a hét végéig (05.27.) náluk lakhatok és sokat segítettek abban is, hogy hétfõn már a pincérkedés alapjait sajátíthattam el másfél órában. Kedden már az elsõ „training day” –emen is túl voltam a Copthorne Tara Hotelban. Persze ehhez azért nem ártott az sem, hogy a hotelban dolgozókat közvetítõ ügynökségen latba vessenek értem egy kis ismeretséget. Kaptam egy kis hátszelet, ami nélkül úgy érzem, hogy nem kicsit lett volna nehezebb az indulás. Persze az ellenkezõjére is készültem, egy havi megélhetést biztosító készpénzzel. A lényeg, hogy a két kötelezõ gyakorló nap után, ma (csütörtökön) már az elsõ, fizetett munkanapomon is túl vagyok. Röviden és tömören reggeliztetésen pincérkedem. Tényleg azt csinálom, nem törölgetek, hanem asztalokat „szedek le” és „terítek újra”. Ha minden igaz, szombaton már részt vehetek az elsõ Banquetingemen is. Ez végül is egy este hattól nagyjából (mikor, hogy) éjfélig tartó vacsoráztatást jelent. Ennyit a munkáról. Illetve még annyit, hogy ezért is itteni minimálbért adnak, ami nettó £4,5 -t jelent óránként.

  A leendõ lakhatásomról annyit tudok, hogy északon van (jó messze Gáboréktól), a kettes zónában. A dolog pikantériája (mert ugye a szállásom sem lehet szokványos), hogy két hölggyel kell majd osztoznom egy szobán. Így éldegélünk majd hármacskán. :) Persze a háznak vannak még lakói, azt hiszem, hogy összesen nyolcan leszünk. Lakótársaimról bõvebben, amikor már ott lakom.

  Ja és még valami. Megtaláltam az itteni kajámat is. Gyerekkoromban (és késõbb is) rengeteg tejbegrízt fogyasztottam el. Ha egyszer finom, na! Ennek egy (megkockáztatom) finomabb alternatívájára leltem a zabkása (OATS) formájában. Van natúr és mindenféle ízesítésû. És olcsó is!!!

  És igen, van egy csodaszép Szlovák kishölgy is a pincérnők között, Kate (Katuska)! Nem beszélek szlovákul, ő sem magyarul. A bökkenő csak az, hogy angolul sem tud igazán. Így van egy kis Activiti "fílingje"... :) Na de majd alakul... valami...

Mára ennyi!
Legyetek jók!