Túl vagyok egy újabb (reggel ötig túlórás) heten. Rájöttem, hogy az ilyesmit nem szabad átgondolni, de már késő. Egyik reggel (negyed egykor) ráébredtem, hogy ilyenkor egy nap kétszer is a munkahelyen vagyok… brrr… gyorsan el is hessegettem ezt a sötét gondolatot. Végre vége a hétnek és frissen, fitten, fiatalosan kezdhetek a pihentető vasárnap után egy újabb „bizi” hétfőnek!

Erről jut eszembe. Még a múlt hétvégén a szobánk is felfrissült. Ugyanis kifestettük. Szép fehérre egy délután alatt. És még a festékszagot is megúsztuk a vizes bázisú festék miatt… Persze a gyorsasághoz hozzátartozik az is, hogy olykor jól jön, ha a szobatársad 190cm feletti termettel rendelkezik. A lényeg, hogy kész van. Az is igaz, hogy most olyan fehérség van mindenütt, hogy kicsit emlékeztet az orvosi rendelőkre. Csak nincs az sterilillat. Szerintem mindenki tudja, hogy mire gondolok. Valamelyik nap, amikor hazafelé tartottam a nyomdából, a buszon mellettem ülő lédinek volt ilyen illata. Akkor is egyből beugrott a rendelő. A legjobban arra a barna sebtapasz ragasztószalagra és a fehér gézre emlékeztetett. Annak van ez a sterilszaga.

Ismét lehet bólogatni, Richárdnak túl sok ideje van gondolkodni. Meglehet… de nem ússzátok meg, mert bizony a rendelő illata is eszembe jutatott egy csomó dolgot. Össze is tudom foglalni! Egy dalban! Igen! …

Na jó, nem kell megijedni, nem én fogok énekelni. Inkább megkerestem egyik kedvenc gyermekkori dalom a jutubon.

És amikor én még kissrác voltam, bizony nem egyedül üldögéltem az orvosi rendelőben hol kapcsozásra, hol varrásra vagy varratszedésre várva. Édesanyám ölében. Lehet, hogy ezt is csak én figyeltem meg, de a fejemet ráhajtva teljesen más hangja volt, ahogy a váróteremben lévőkkel beszélgetett. Sokkal mélyebb és rezgőbb volt. Akkor gondoltam rá először, hogy lehet, hogy belülről mindenki ilyen másmilyennek hallja a saját hangját. Aztán otthon bátyám és egy HITACHI magnó segítségével erről meg is győződtünk. Igaz egy két „értéktelen” műsoros kazetta bánta. Ehh-ehh…

Most mindenki készítse oda a lavórt a gép alá, nyál következik… vagy ugorjon a kommentezéshez… bár ezt egyre kevesebben teszik… no mindegy…

A rendelőkről, kissrác koromról és még mondjuk még a mai vasárnapról is eszembe jutott még valami. Mégpedig, hogy anyák napja van! Mármint idekint! Anyám nélkül ugyanis most nem lehetnék itt. Ez sokféleképpen igaz, ám még azokon túl is van egy.

Szólítalak tehát Anyám, legyen áldott e nap neked, AZ ANYÁNAK! Persze nálunk (otthon) majd májusban lesz, de így legalább idén duplán jár...

És még egy köszöntő is dukál:

Erre is találtam egy nagyon találó dalt. Talán ez az, ami a legjobban igaz az édesanyákra, a szívüket osztják szét…