Ubi bene ibi partia

Friss topikok

  • Gega13: Szeva! Mikor tervezed, hogy hazavonszolod a segged, srác! Ja, és nem ártana, ha rendszeresen hall... (2008.05.12. 18:14) Amikor én még...
  • csünti: Boldog névnapot Ricsi!!! Ja és frissíts!!!! Puszóka (2008.04.05. 17:36) Elő-utó-ítélet
  • Bazsó: Hii Ricsi! Yoo volt múlt 7végén msn-ezni 1 keveset meg már hiányzott nagyon a hangod és a képed i... (2008.02.15. 17:22) Boldogulok!?
  • Kaepyro: A Steer...Amúgy a Steer olyan mint a Bakó...Nem szabad kimondani a nevét, mert megjelenik! Srácok... (2008.01.19. 21:13) In Retrospect...
  • Bazsó: Hy Ricsi! Látom nemnagyon volt időd mostanában a blogot(?) frissíteni :( . Ez van, de ha nemkapod ... (2007.10.17. 19:20) A pékek korán kelnek !?

Linkblog

2008.01.21. 03:04 eRichard

Boldogulok!?

  Nem sok dolog történt velem a legutóbbi bejegyzés óta, de az ígéret szép szó… legyen hát hetente új a nap alatt…

 Talán a legfontosabb –egyben ez is foglalta le a gondolataimat a héten -, hogy a szoba eddigi lakóiból csak én maradtam. Az ünnepekkor menetrend szerint mindenki hazatért vissza azonban már eggyel kevesebben tértünk. Két hölgy lakótárssal kezdődött a június számomra. Az egyikük, Anita, úgy érezte, hogy már így is többet volt itt, mint szeretett volna. Kedves lakótárs volt, sőt, annál azért több. Remélem boldogul otthon. A szó szoros értelmében.

 Tényleg… ti szoktatok gondolkozni a magyar szavak-kifejezések hétköznapi és az amúgy eredeti (a szó szoros értelmében vett), keletkezéskori jelentésén? Lehet, hogy csak nekem van ez a „hülye” szokásom, de rendszeresen csinálom, hogy ilyenekre figyelve hallgatok egy beszélgetést, rádiót, tv-t…

 Ez most a boldogul szóról jutott eszembe. Még régen, talán az elsők között volt ez a szó, amin elgondolkodtam. Mindig, amikor megkérdezték: hogy boldogulsz? Vagy: és, boldogulsz? – Elgondolkodtam a válaszon. Persze kaptam is egy pár furcsa nézést cserébe. De most komolyan … Nem csak arra válaszolok ilyenkor, hogy sikerült-e megírnom egy dolgozatot, hogy beilleszkedtem-e egy kollégiumba, hogy haladok-e a főiskolai vizsgákkal, felvettek-e egy munkahelyre, stb. …  Egyben arra is, hogy BOLDOGulok-e? Hogy BOLDOGabb lettem- vagy leszek-e? Biztos vagyok benne, hogy eredetileg így értették, amikor azt kérdezték: És, hogyan boldogulsz? No mindegy, csak eszembe jutott. Lehet, hogy túl sok időm van ilyeneken gondolkodni. Mindenesetre húsz év után már nem kezdek el leszokni róla. Tényleg!!! Erről a hatéves korról jut eszembe, hogy az első a SZÍVESEN szó volt. Rendesen küzdöttem vele, hogy megértsem: miért pont SZÍV-esen. De ezzel már nem szívesen untatnék senkit, menjük tovább…

 Szóval január elején a Bagdán család és én tértünk csak vissza a Barnersbury házba. Legfőképp Dávid biciklis edzései miatt, a hét elején ők is elköltöztek. Ők is hiányozni fognak. Velük viszont sokkal nagyobb esélyem van akár sűrűn találkozni, mint Anitával. A feladat innen viszont adott volt, ha nem akarok a szobáért egyedül £140-ot fizetni hetente. Vagy találok lakótársakat mellém, vagy keresek egyet az itteni ismerőseim, barátaim közül, aki hasonló gondokkal küzd, és oda költözöm. Közben kiderült, hogy kapok két, új, fiú szobatársat, most érkeznek Magyarországról. Ebből viszont én már nem kérek, így gondoltam, jöhet a második verzió. Ahogyan az lenni szokott, jelenleg egy harmadik irányba terelődik a dolog. Az augusztusi bejegyzésben már szereplő Laci – tanár – barátom ugyanis el is akar költözni az eddigi helyéről. Így hát most úgy néz ki, hogy mindketten új helyre költözünk. Persze túl egyszerű lenne az élet, ha nem lenne egy negyedik lehetőség a képben. Mégpedig az, hogy költözzön Laci hozzám a Barnersbury házba és a két új srácot pedig költözzön a már lefoglalózott szobába. Végül is nekik úgyis mindegy, hogy milyen új helyre költöznek idekint. És tegyük hozzá, hogy a ház lakóinak – velem együtt – is ez a megoldás tetszene leginkább. Majd meglássuk!  – a vak is ezt mondta…

 A melóm még mindig ugyanaz. Nyomda. Nem tudom, hogy megneveztem-e már? A híres neves MBA-Group. Remélem, februárban már el tudom hagyni egy jobban fizető IT-s munkáért. Erről jut eszembe. Balázs, ha gondolod, február végén, amikor jössz, megpróbálhatlak beajánlani ide. Lehet, hogy addigra már nem is magam mellé, hanem a helyemre. Persze csak ha nem tudsz majd jobbat…

 És a végére még egy kicsi a BOLDOGUL-ból. Ezt találtam a szinonimaszótárban. Csak, hogy lássam, nem biztos, hogy az én értelmezésem a helyes.

BOLDOGUL:

  • előbbre jut
  • érvényesül
  • halad
  • visz valamire
  • győz

Mára ennyit! Szép napot!

6 komment


2008.01.13. 03:16 eRichard

In Retrospect...

Azt hiszem jobb, ha egy jó nagy levegőt veszek, ha mindent le akarok írni, ami a pékég- és augusztus óta történt velem. Főleg, ha azon elvárásnak is meg akarok felelni, hogy az eddigi kicsit „beszámoló jellegű” helyett legyen egy kicsit személyesebb a hangvétel – bár én eddig is ilyennek szántam. Kezdem hát…

De hol is? Ja igen, a pékség. Nos, az a bizonyos „kenyérköpködő” gép kifogott rajtam, ugyanis úgy látszik, túlságosan is jól beváltam rajta. Nagyon rövid időn belül ki akartam jutni onnan. Ennek az lett az eredménye, hogy az első ajánlatra rá is csaptam, ami kiutat jelentett. Hogy mi is volt ez?

 Ehhez először meg kell említenem Sanyit. Biztosan írtam már de ha nem, hát most pótolom a hiányt. Az alaphelyzet, mi szerint két hölggyel lakom egy szobában, augusztus végére annyiban változott, hogy még ketten lettünk - Nyugi ez azóta már nem így van -, azaz már öten. Megérkezett ugyanis Edit – egyik lakótársam – férje, Sanyi és fia, Dávid. A rövid történet róluk annyi, hogy az anyuka, Edit, már majd’ egy éve kint van. A kicsi fia Dávid (18) profi bicikliversenyző. Azonban ahogy az hazánkban már egy ideje általános, a klub csak 18 éves koráig támogatná. Nem mintha eddig is 80%-ban nem a család állt volna mindent, de mindegy… Tehát Dávid gondolt egyet és felvette a kapcsolatot egy londoni klubbal. Az eredmény fentebb olvasható, vagyis már itt is van és a klub – Glendene – színeiben versenyez.

Így még „csak” négyen lennénk, jött viszont apu, azaz Sanyi is. Gondolta, ha már otthon sok évet vezetett, ezt talán itt is folytathatná kicsivel (sokkal) többért. Így már meg is van az öt. Ahogy azt láthattátok, a londoni élet beindítása nem egykét szóból megy és hát nem is oly egyszerű. Nála sem történt ez másként, így mire nekem már elegem volt a pékségből, neki is be kellett látnia, hogy van mit tanulni még ahhoz, hogy befogadják sofőrködni a nagy Egyesült Királyságban.

 Így történt, hogy egy ismerős ismerősén keresztül jött információ és telefonbeszélgetés, a következő héten mindkettőnket egy „vállalkozó”-hoz sodort. Lényegében ügyeskezű embereket keresett, akik megoldják az általa elvállalt munkákat ismerőseinél és egyéb házaknál Londonban. Ez úgy indult, hogy kivitt minket egy dél-londoni ház garázsához. Elmondta, hogy ez valami dolgozószoba vagy mi lesz. Ezt a garázst kellene nekünk belülről szigetelni, gipszkartonozni, leglettelni. A padlóra egy újabb réteg betont tenni és arra pedig laminált padlót tenni. Hááát először azért a kommunikációnk kimerült a fejvakargatásban, ám végül is vállaltuk. A képeken lehet, hogy nem látszik de nehéz nyolc napunk volt.

 Sok részlettel nem is untatnálak titeket a következő munkákkal kapcsolatban. Legyen elég annyi, hogy rendeztünk kertet, csempéztünk fürdőszobát, építettünk kültéri padlót, stb… Aztán jött az, amitől azért mindig tart egy kicsit az ember. Kezdte Komár úr – mert így hívták, szívattuk is eleget miatta – úgy gondolni, hogy olykor kevesebb pénz is elég lesz nekünk. Sőt, az is meglepte, hogy mi meg nem így gondoltuk. A vége az lett, hogy másfelé táncolnak a fekete lakkcipők és mi is…

 Ezek után ismét visszatértem a jó öreg pincérkedéshez. Gondoltam, gyorsan addig nyomom, amíg a korábban kialakult ellenérzések vissza nem térnek belém, s ez elég lesz annyi pénz összegyűjtéséhez, hogy valami kis hülye tanfolyamot megcsináljak, egyben az ügynökségektől is megszabaduljak. Odáig el is jutottam, hogy 60 feletti órákat dolgoztam egy héten de csak volt valami bibi minden héten. Hol egy-két hotellel nem sikerült időben elszámolni, hol meg kiderült, hogy nem is kértek embert az ügynökségtől. Mit mondjak, elég hamar visszatértek az ellenérzések, alig három hét alatt.

 Vissza is tértem tehát a pékség lehetőségével riogató ügynökségemhez. Ekkor már október volt. Nos azóta egy helyen vagyok, mégpedig egy nyomdában. Jó és egyben rossz is, hogy sok a magyar, sőt, a manager is az, Attila személyében. Minden eddigi munkahelyemhez képest mondhatom, hogy nagyon nem kell összetörnie magát az embernek a nagy munkában. Talán kicsit poros leszek, ennyi. Itt össze is gyűjtöttem a kellő pénzt de hát aztán jött a karácsonyi időszak. Az eredmény, hogy el is költöttem. Ráadásul amiatt, hogy ez már a második ügynökség, ahol regisztrálva vagyok, innen több adót vonnak a fizuból. Mondván, ez már másodjövedelem. Szerencsére mára már ez is megoldódni látszik és majd utólag visszakapom a jogtalanul levont többletet is. Mondjuk ez az utóbbi két hónapban sovány vigasz volt, de majd azért biztosan jól fog jönni, mikor egyszerre visszakapom a jussom.

Most tehát nagy türelemmel kezdem az újévet, várom, hogy újra összegyűljön a pénz – három/négy hét – és indulhat a karrier…

 

PS: Többeknek ígértem, így próbálom is betartani, hogy sűrűbben fogok írni viszont rövidebbet, személyesebbet. A terv, hogy legritkábban minden héten egy szösszenet és igyekszem a kommentekben is válaszolni. Ehhez persze kellenek a kommentek is. Légyszííí…

12 komment


süti beállítások módosítása